Panna fogfájása, ahogy jött, úgy távozott. Még szerencse, hogy hétvégén ütött be a dolog, egyébiránt zokszó nélkül kikapattam volna a csajjal, szóval semmi sem véletlen. Három napon keresztül figyeldem minden arcrezdülését, két percenként kérdezgettem, hogy fáj-é, szegény már menekült előlem. Nem mintha a gyógyszeren kívül bármit is tudtam volna csinálni vele, csak a tudat, de annyira tehetetlennek éreztem magam, hogy nem volt jobb, hogy nem nekem fáj. Ezeknek a megpiszkálásoknak úgy látszik, három nap a lecsengése, sosem felejtem el például, amikor tavaly meglazult a tömésem. Egy enyhe fuvallat után is, evésről nem is beszélve, a tenyerem és a talpam is bebizsergett és levegőt sem tudtam venni. Persze péntek volt, beach boy már házon kívül én meg mentem fotózásra, ahol szép szerettem volna lenni, cserébe, mintha a seggembe dugtak volna egy buzogányt, úgy éreztem maham. Berohantam a gyógyszertárba, ahol a legerősebb fájdalomcsillapítóért könyörögtem, hogy kihúzzam hétfőig. Aztán hétfőn, érzéstelenítés nélkül 2 perc alatt megoldódott a dolog. Szóval az orvostudomány lélegzetelállító.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.