Élménydús négy napunk volt, gondolkodtam, hogy hogyan is lehetne leírni, de arra jöttem rá, hogy tőmondatokban éppen elég. Asszem.

Tehát: Fél kört teljesítettem, de azt egészen:). Utána átvettem a kocsis szerepét, hogy az, aki sánta, hazamehessen népes családjával. Nekem ennyi bringázás bőven elég volt, a második nap úgy éreztem, hogy ha szögeken ülnék a szépen aszfaltozott Balaton Ringen tekerve, akkor sem fájhatna jobban a fenekem. Első nap 35 fokban tekertünk, második nap széllel szemben. Utólag a hőséget választanám, a rohadt szembeszélben mind a 66 kilcsit úgy tekertem, hogy méterenként megbántam mindent, és legszívesebben az árokba vágtam volna a biciklit. De!

Ahány nap, annyi féle élmény, sőt, igazán minden jól sikerült. A kenesei emelkedő tetején, ahol egyébként a madár sem száll, a levegő pedig elfogy, szóval jégkrémes kocsi várt minket, szőke szomszédasszonnyal (amikor a kereslet formálja az igényt ugye).

Siófokon, este hatkor sem tudtuk még, hogy hol alszunk, de az első szállás, amit megmutattak, kiváló volt. Ennek örömére, rövid beauty sleep után, a pálinkák röpke egy óra alatt elpárologtak, majd megtekintettük a partiközpontot. Én személy szerint, továbbra is fogok tudni élni nélküle, de még áll a spagetti ház, és kaptunk mikrofont is két helyen is, az utolsón kicsit lassabban.

Kiderült, hogy Gy-nek nemcsak születésnapja, hanem egyenesen születés hete van, ennek örömére volt mit ünnepelni, a célnapon éjféltől éjfélig. Márián aztán, megkoronáztuk a dolgokat, erről azt hiszem elég annyi, hogy G. rájött, anyukámnak táncoló bundája van, amiben remekül lehet partizni, ráadásul új dalt is talált magának az elengedhetetlen kar és hasmozgásokkal. A történet a hurkasütőben fejeződött be, ahol a bátrabbak szeleteltek egy kicsit még a sorok között, azt hiszem, zene nélkül.

Vasárnap, sikerült 400 forintért Szűcs Juditra és Queenre jegyet váltanunk. Az eredeti, egyetlen és igazi Freddie Mercury, művész nevén Stephan, szórakoztatott minket egy két órás koncerttel, ahol volt korona, tapi női cucc, tavaszi szél tenyérből és minden, ami kell. Ami pedig megdöbbentő volt, hogy a végére mi is elhittük, hogy ő ki. Elképesztő volt, az első fél órában hozzászokott a szemünk a dolgokhoz, utána pedig lesett az állunk. Aztán, a buli végén G., aki nő, szóval szakajtott egy plakátot, amit Stephan aláírt, és a két óráig épített imizsét három mondattal ledöntötte, hogy láthassuk Freddie mögött Stephanban az igazi, NDK-s autószerelőt. Sajnos ezt igazán nem tudom visszaadni, én még az ágyban is röhögtem, mert a beszélgetés monty pithonos fordulatokat vett, a lényeg pedig, hogy az együttes annak köszönheti létét, hogy Stephanék " drink a lot of - kézmozdulattal jelezve". Az estét tüzijátékkal zártuk.

Szóval, ez csak egy bringa túra volt, de volt benne táncoló bundától kezdve queen kocertig, minden. Jövőre nem is tudom, hogy mit várhatunk...