Van abban valami perverz, amikor a sátor előtt, a tenger lábánál ajánlok Balatongyöröki programot az olvasóknak. Már háromszor dolgoztam, de egyébiránt teljesen ki vagyunk simulva. A heti táncrendünk egyébként a hullámveréshez van beállítva. Ha nagy a hullám, akkor túlélős fürdést játszunk, ha kicsi, vagy nincs, akkor búvárkodunk. Nagyon barnák vagyunk és a kaja körül forog gyakorlatilag minden szabad gondolat. Ki megy el a közeli boltba és milyen oliva bogyót eszünk, sonkával. A helyi kártyám lassan lemerül, képeket nem tudok feltenni.
A helyzet nemzetközi. A lengyeleket kezdjük nem annyira kedvelni, mert a kölykök a sátrunktól három centire verik a labdájukat, korán és későn. Ennél már csak az volt szebb, amikor B. elüvöltötte magát a német-spanyol meccs előtt, hogy Espanol, a németekkel zsúfolt kemping közepén. Egyébként szeretnek minket. Különösen B-t, a svédek, németek, és lengyelek. Rengeteg halat ettünk már, az éves arzén mennyiséget bedolgoztuk, a könyveinket pedig már mindannyian kiolvastuk. Én haladok a szaga következő részében, Gy. utánam, lassan B is elkezdi, majd a másik B. is, aki érkezik az utolsó résszel. Szerintem azt hiszik, hogy valami promo társaság vagyunk és fizetnek a könyvek cipeléséért. Három dologban azonban biztosak vagyunk...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.