Ugye hetek óta nem iszom kávét, csak koffeinmenteset, mert úgy érzem, már rég óta, hogy valami nem százas itt bent (néha akkorát üt, hogy a torkomig érzem, néha meg kihagy, ami még szarabb, mert csak nézek, hogy naaa, és leírhatatlan az érzés.) Mivel félek a diagnózistól, nem megyek EKG-ra, csak figyelem magam és reménykedek, hogy mindössze hipochondria. Szóval, nem kávézom, ennek örömére ájuldozós lettem, ha hirtelen lehajolok, aztán gyorsan fel, apró, átlátszó kockákra esik szét a kép. Szóval választhatok, vagy eldobom néha magam, vagy infarktust kapok. Végülis, ebben a korban ez már természetes, tudjátok, B oldal, csoda, hogy élek:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
FehérAnna 2010.07.20. 16:00:44
winninger jolán 2010.07.20. 19:44:18
Egyébként rájöttem, hogy a mellkaslökések, amikor úgy érzem, hogy hirtelen egy nagyot dobban, aztán össze-vissza, akkor jönnek elő, amikor kész vegyok teljesen. Amikor hajnalban levezettem egy megállással az Adriára és délutánra végelgyengültem, volt fél perc, amikor azt hittem, hogy feldobom a bakancsom, nem akart visszatalálni a ritmus és nemhogy levegőt nem tudtam venni, semmit, csak néztem. Nem hiszem, hogy ez normális, ha pedig de, hát elég gáz, hogy ilyen dolgokat tud produkálni a szervezetem. Egyébként másoktól is hallottam ilyenről, állítólag valami billentyű hiba. Ha otthon leszek, el is megyek majd ősszel dokihoz. Asszem.