Megvettem az óvónőknek az éves, szokásos könyvutalványukat, idén kapnak hozzá egy kis krémkavalkádot, egyik anyuka szervezésében. Természetesen 30 százalékban saját zsebből, de tulajdonképpen az én hibám, mert alkalmatlan vagyok a tömegek rendszabályozására, miért nem járok a sarkukban...(mert nincs agyam felnőtt emberekkel úgy beszélni és viselkedni, mintha ovisokkal lenne dolgom)
Szóval a könyvesboltban ismét nyálat csorgattam. Végérvényesen beismertem magamnak, hogy képtelen leszek, most már biztos, egyetlen Eszterházyt is elolvasni. Vagyis inkább sem. Sőt, sajnos Kertészt sem. Máraitól továbbra is depresszióba esem, igaz, mindig elgondolkodom az előtt a rengeteg könyv előtt, ami a bő tollából született: ha rajongó lennék, igen csak lenne mivel szórakoztatni magam. Szóval kinéztem az idei szülinapi ajándékaimat: A favorit Háy Jánost, a bogyós könyvével, mert az novellás végre, Parti Nagy Lajost és Kukorellyt is, bár nála elgondolkodtam, mert a nem versei kicsit nehezen emészthetőek, de a szóképei miatt érdemes. Aztán majd június elején, ki fog pattani a fejemből valami marhaság, mondjuk kézi mixer, vagy szegélynyíró, és elzárom magam ezektől a könyvektől megint, így örökké csak elméletben rajongok értük. Egyébként nem is értem, miért nem a könyvtárban oldom meg ezeket a lelki tipródásaimat...(tudom, mert ezek még baromira nincsenek bent.)
Levezetésnek ruhaboltokban is jártam, vásároltam is és nem is, azaz próbáltam, fogdostam, majd sóhajtozva kijöttem a boltból. Majd, ha tovább szakad a gatyám, kénytelen leszek venni valamit, addig is mindent az építkezés jegyében. Ugye.
Szóval, ilyen egy igazi női blog. Egyébként tudtok valami pletykát?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.