Vasmacs

Egy órája ülök egy konkrét mondat fölött, amit már legalább háromféleképpen be is fejeztem. És nem, ez nem az a bizonyos befejező mondat, ez az első bekezdés része. Elolvastam azóta már három cikket, aktívan sajnáltam szerencsétlen Sthol Bucit, ( akit hát hajt a vére, van ilyen, de hihetetlen nagy arc), minden blogban jártam ( de ott nem, kotkodácsolni soha többet ne fogok,sicc, nem bírtam ki:) ), eltréfálkoztam az emberekkel a kertben, hogy cseréljünk, kicsit fugázzak nekik (és én komolyan el is gondolkodtam rajta), ittam, ettem, aztán elgondolkodtam, hogy mit egyek és igyak még, telefonáltam legalább kettőt, írtam két levelet is, elolvastam még két valami írásszerűséget, néztem ki a fejemből és hopp, negyed dél...Az vigasztal, hogy az irodákban ülö ismerőseim és barátaim ugyanezt csinálják, csak kevésbé látványosan. ps: Holnap végre fogad a becses kórház. Beírtam az útvonaltervezőbe, az első verzió 10 óra 26 percet írt ki. Egyébként, van a telefonomon navigáció (zúgjanak a harangok) és én már SOHA TÖBBET NEM TÉVEDEK EL...