Tegnap Gy. végre eljutott a bőrgyógyászhoz, amit évek óta, többedmagammal mondogatunk. Engem nagyon nyomasztott napok óta, hogy most aztán megkapjuk, tessék, annyi pöttye van ugyanis, a hátán, mint egy csillagtérkép (Gy. nem látja ugye, így a hipochondriájára nincs hatással). Néha úgy gondoltam rá, hogy csoda, hogy még él és nem kanászodtak el ezek a pötyik, pedig volt néhány kiszemelt, gyanús példány is. Aztán hazajött és rámutatott egy anyajegyre, ami kb. akkora, mint az itt leírt kis a betűnek a belseje. Nos, ő gyanús, de nincs vele teendő, figyelni kell. Hogy hogyan szúrta ki a doki ezt a kis izét az erdőben és pont ő...Na mindegy, ezek azért igazán jó hírek.