Vajh mikor rugaszkodtam el magamtól és lettem igazi, kommünblogger? Amikor kötelességből kanyarintom a klaviatúrát, nehogy kimaradjak a lüktető blogoszférából, vagy amikor komolyabb munkám is lett, mint ami eddig volt? Mindenestre sosem szégyelltem, amit papírra vetettem munkaügyileg, azt különösen nem, hogy a nulladik pillanattól arra törekedtem, hogy ne csak a Nagy MTI Összes álljon a hátam megett, ugye. Ez pedig jó, még akkor is, ha más önmagáról ezt észre sem veszi néha. Még akkor is, ha most úgy érzem, a fűszer minden csíráját kiírtotta valami hitelesség utáni követelmény, innen pedig egy lépés lehet már csak a az xyz, innen és innen. S hogy a blog most nem tudja pótolni azt az érzést, hogy egy lap vagyok, mindegy milyen néven (három, mármint lap), hát üsse kő, majd lesz időm megint egyszer, hogy a vasmacs is ihletett legyen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.