Még éppen hogy csak jövünk ki a a zaftos köhögésből, már itt is a fosós-hányós cucc. Király! Még szerencse, hogy tegnap és tegnap előtt letudtunk minden olyan programot, amit izomból kellett csinálni, de legalább is függőlegesen és wc-től távol. Ma újra éled a hazai rehab.
Egyébként, nekem bőr alá kéne valami GPS. Vagy fene tudja, hogy mi, mert nem is a tájékozódással van bajom, egyszerűen csak töketlen vagyok. Tegnap a VAM-ba mentünk, amit úgy gondoltam, hogy a Blaháról közelítünk meg, de valamiért (gondolom nem véletlenül) leszálltunk a Deákon. Vissza a Blahára, onnan gyalog a Király utcáig. Plusz háromnegyed óra. (Egyébként a Deáktól 1 perc volt). Hazafelé leszálltunk egy megállóval előbb, mert elfelejtettem, hogy a gyors járat meddig visz. Panna lábát addigra feltörte a cipő, ezért cseréltünk, törje egy kicsit nekem. Mire az utcánkba értünk, két sánta tyúk botorkált, végkimerülten. Végül is nem csodálkozom, hogy Panna éjjel kidőlt, igaz, már semmi baja nincs, de hajnal 4-kor arra ébredni, hogy lepedőt túrótalanítasz...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.