A mai nap a megbeszélések jegyében telik. Minden munkafrontot lefedek személyes találkozóval. Havonta van egy ilyen körbelátogatós napom, amikor gyakorlatilag pofavizitelünk, és mindig arra jutok hazafelé, hogy jó-jó ez a biznisz élet, olyan felnőttnek érzem tőle magam, de akkora mákom van, hogy nem kell naponta csatlakoznom a szoknyás, tipp-topp egységhez. Majd, ha minden gyerekem egyedül talál el a célhelyeire, lehet, hogy vágyni fogok, valamilyen hivatalos helyre, de addig még lefolyik némi víz a Dunán.
Aztán Pannát elviszem a Tutanhamonra. Hihetetlenül drága a belépő, így megfosztom Bundit, akit amúgy sem érdekel az egész és Gy-t az élménytől, akit szintén nem izgat különösebben. Most pedig semmi vicces és frappáns nem jut az eszembe, így erre nyulfaroknyi semmire vagytok ma kárhoztatva:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.