Megrítkítottuk ma a ketünket, egy csomó fa szellősebb lett. Mama vezényelt és aktívan munkálkodott, én lézengtem a vörös körmeimmel és aprítottam, Gy. pedig megpróbált ideológiát, designt és tudományt vinni az ággyilkolásba. A szomszédainknak komoly adatai lehetnek egyébként a mentáils állapotunkról.
A láncfűrész közelében komolyan elgondolkodtam, hogy ez egy nagyon veszélyes munka és nem normális dolog olyan közel tartani az ágat magunkhoz, Gy. pedig idegbajt kapott, hogy félelmemben lengettem a tuskót, így a láncfűrész is lobogott össze-vissza.
Egészségi állapotom, csak hogy kronológiailag nyomonkövethető legyen:), javulóban. Már csak nyomokban fáj a fogkefe által ejtett sérülésem, valamint lelkileg feldolgoztam, hogy a másik oldalon, a három hónapja tömött fogamat újra kezelésbe kell venni, mert kihullott egy darab tömés. Ma már nincs hőemelkedésem, nem fájnak az izületeim sem, és az utolsó adag hormongyógyszerem bevételég is van még egy hét. Egyébként tényleg malacosodtam, este két csöcs és egy has ugrált a mikrofonnal, szóval itt az idő, hogy leálljak, s vállalom, hogy személyem komoly összeggel támogatja inkább a tampongyárosokat. (Legjobb kreatív munka: Plasztikai sebész műsor címe: Doktor Zsírvágó, egy hete ezen röhögök). Vajon a bringán majd leng csak a hasam, vagy le is dolgozódik?
Na, vár a nyereg, pang a pitty.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.