Vasmacs

Biztosan igaz, hogy a dolgaink úgy alakulnak, ahogy azt egyszer elképzeltük, legyen az jó, vagy rossz, egy részünk arra vágyott, vagy ellenkező esetben attól félt nagyon, ami most van. A tárgyak szintjén nálam beteljesedés van: Van pipere polcom, ami tulajdonképpen a komód teteje az álló tükör mellett. Hetente elszörnyedek, hogy mi van rajta, telis tele van minden szépítős,karkötős és fülbevalós, testápolós izébigyóval. Így, évekig tartó pipere azstalos, álomtükrös próbálkozásunk bedőlt, ezekszerint ilyen kellett nekem. A fürdőben is kialakult a táncrend, a nagy hajóláda tetejére nem véletlenül került az ülőpárna, sikerült végre odaszokni, így gubbasztjuk ott végig a másik fürdését, trécselve közben. Aztán van dzsumbuj kertem, össze-vissza nappalim, gyerekrajzokkal, könyvekkel, egyszóval pont úgy, mint ahogy egy élő családban, nem pedig múzeumban, és van egy egy konyhám, ami átmenet a modern és régi között. Az utóbbi vonulatot az időről időre felbukkanó és kiírthatatlan penész jelenti. Van tipikus fiú szoba, és lány szoba, nem kék és nem rózsaszín,de egyértelműen azonosítható. Van vendégszoba, ami alapvetően mamaszoba, de dolgozó is egyben, s van mosókonyhám is, ahol befőttek is vannak, elfekvő edények, rehabilitációra és áttelelésre szoruló növények és gáztűzhely. Van bárgyú kutyánk és számos biciklink, aminek a fele használhatatlan, de jól mutat. Van játszóterünk, veteményesünk, fáramászós, lombos fánk, amin el lehet bújni, olvasni lehet rajta és kiválóan leskelődni. Van tűzrakóhelyünk, nem nyálverős, van madáretetőnk, van tulipánbokrom. Már csak egy pad hiányzik, de tényleg. De nyilván az is lesz. Az pedig egy kis filozófiai mellékvágány, hogy néha úgy érzem a házunkat, mint ahogy esetleg 40 év múlva majd. Minek ez a nagy kert, hát öregen már nem tudjuk gondozni. És egyszer csak jön egy fiatal, pénzes csapat, megveszi tőlünk és kiírtja a babérbokrom, a krókuszom, kivágja az eperfát, a Panna bunkijával, elégeti a madáretetős tuskót, kiszedi a papa tégláit a földből, amiket még ő rakott ide, egyszóval mindent, ami értelmet ad ennek az egészen kesze-kusza stílusú valaminek, ami, egyre jobban be kell látnom, tulajdonképpen mi vagyunk.