Az életben az a szép, hogy a dolgok között van összefüggés. Ezeket pedig, a furmányosabb emberek kifigyelhetik, hiszen volt a tapasztalásra a történelem során több ezer év. Ilyenekre például:

A víz ugyan folyik a medrében, de áradáskor kilép onnan. Ha sok eső esik, vagy nagy a hó, az ugye egyszer el is olvad. Jövőre is.  És utána is. Miért építenek házakat az ártérben? És miért költöznek oda.

Aztán, ma reggeli riport mamival, akinek a kertjében ledőlt a löszfal, rá a csóri kutyára:

"semmi (nyitott eeee-t tessék elképzelni) jele nem volt az ég világon, hogy ez lesz!!" Levelet kellett volna írnia a falnak, "bocs dőlök"? Ha én egy löszfal alá építkeznék, költöznék, nem lenne nap, hogy ne attól féljek, mikor indul meg.

Ezek mind szörnyű tragédiák, de azt gondolom, hogy az ország (vagy az is lehet, hogy a világ, bár ez túl messzire mutat és nem akarok én nagyon okos lenni, mert nem vagyok az, Panna simán mattot ad két zrínyi példával) felzárkóztatását érdemes lenne valahol az alapoknál kezdeni. Hol vagyunk még egészségügyi reformoktól, a hazai ipar belátó védelmétől, életfogytig tartó tanulástól...