Vasmacs

Hétvégén, munkaügyben ellátogattam egy igazi kismama klubba. Hozzá kell tennem, hogy igen elgyötört állapotban voltam már amúgy is, s végig azon gondolkodtam odafelé, hogy ki az, aki szombat délelőtt, ahelyett, hogy a családjával lenne otthon, egy babaklubban tölti az idejét, nyilván senki, így ott fogunk ülni két lelkes aktivistával, szóval gyilkos szemekkel masíroztam a belvárosban. Aztán kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam ötven anyával és apával, valamint kb. ennyi térd alatti kölyökkel. És ekkor már pontosan tudtam, hogy be kellett volna vennem az algoflexet, mert a gyerekek sírtak és sírtak, nekem meg jegyzetelnem kellett. A téma egyébiránt érdekes volt és igazán lehetett volna mit beszélgetni, ennek azonban fizikai korlátai is voltak, mert valakinek a valakije, vagy elszaladt, vagy üvöltött, mindenki láb alatt volt, én sikeresen eltapostam a bakancsommal egy kismamát, szóval volt sok móka és kacagás. Amikor az egyik anyuka egy jól elindított témát (van az, hogy elszakad a cérna és ki kell kapcsolódni) emígyen csapott le: Igen, ő is néha érzi, hogy ez már sok. De, ilyenkor ki kell engedni a gőzt, ő, ilyenkor, hogy kikapcsolódjon ( s vártam, hogy lelép egy kósza körre a csajokkal, vagy kávézik, moziba megy, vagy a Jó Isten tudja mit csinál), szóval ő...hatás szünet...kimegy mosogatni. Ekkor megvilágosodtam, hogy ez valami egészen más dimenzió. Szégyelltem is magam, hogy én milyen ringy-rongy helyekre vágytam kisgyerek mellett, meg még most is, és már biztos, hogy velem van a baj. Aztán egy anyuka beszámolt arról, hogy ők éppen az átfordulást gyakorolják és ("éppen átfordulunk, és egyébként jó babák vagyunk"), a fejem fájt, a mellettem lévő anyuka pedig másodszorra bízta rám a lányát, aki folyton elmászott, vagy a jegyzettömbömet próbálta megkaparintani. A nap tanulsága az volt, hogy a nőknek nincs lehetőségük beszélgetni a problémáikról, otthon vannak babákkal bezárva, apa meg látástól mikulásig melózik. Nem mindenhol dúl a netes mami élet, nincs mindenkinek barátnője, bevethető szomszédja, partiképes rokona, szóval tényleg kellenek a babaklubbok. Csak lehet, hogy én lógok ki belőlük. (témám azonban megint van egy csokorral:) )