Nem is a legjobb szó erre a katasztrófavédelem, mert nem természeti csapásról beszélünk, hanem a hülye emberektől való félelemről. El is mondom, hogy mire gondolok.
 

Panna már régóta sérelmezi, hogy sehová nem mehet egyedül, ami különben nem is igaz, mert nyáron a barátnőjével kétszer is elmehettek egy messzi játszótérre és időre kellett hazajönniük, valamint itthon is szokott maradni rövid időre. És különben is, kétszer is ellenkező irányba indult el, mint amerre mennünk kellett volna, egyszer suli, bringával eltépett kenyába, aztán várt fa arccal a sarkon, egyszer meg, hogy el ne késsen, inkább kirakta Gy. a kocsiból két sarokkal messzebb, mint szokta, erre ludmilla sírásba esett. Nos, én mondjuk egyáltalán nem támogatom az egyedül közlekedését, de az tény, hogy ideje egy kicsit hagyni őt, hogy önálló legyen. A suli ugye messzebb van, ráadásul a Kerepesin is át kéne mennie a buszhoz, szóval kötöttünk egy kompromisszumos megoldást (Viki után szabadon), elbattyog az oviig, ami kb. 1000 méter, aztán ott találkozunk Bundikánál. Este, gondoltam anyai jó tanácsokkal látom el. A nézz körül és csak zöldnél indulj el (de még akkor is nézz körül) című fejezetet ezredszerre szájba rágtam. Aztán gondoltam, tovább megyek: Ha valaki be akar rángatni a kocsiba, harapsz, rúgsz és KIABÁLSZ! Ezt egy kis döbbenet követte, csak nézett rám döbbenten, pedig nem először hallja, hogy van ilyen. Még adtam a szarnak egy pofont és visszaszaladtam a fürdőbe: De ha beráncigálnának, elvinnének valahová, akkor eldugod a mobilod és sms-t küldesz, vagy csörögsz. Na, itt lett vége a dolognak, az agykerekek csattogtak, kitört a pánik. Egy órán keresztül próbáltunk egyensúlyt tenni a serkenő agyban, végül kínomban azt mondtam, hogy bassza meg, akkor esélye van, hogy elraboljanak, mintha meteorit csapódna reggelre a kertbe. Aki emlékszik, a nap kihülése okozta sokkra, az tudja, hogy milyen hatást értem el, így szarakodtunk este mi, hárman, próbálva megmagyarázni, hogy vannak dolgok, amik soha nem történnek meg, de nekünk, szülőknek mindenre fel kell készíteni őt.

Néha komolyan azt gondolom, hogy kézenfogva kéne maradnunk, és hogy a kitűnő bizonyítványát tombolán sorsolták neki, pedig a múltkor, amíg Gy. elvitt a suliba szülőire (10 perc), kiválóan vigyázott az öccsére, ebben az intervallumban volt egy fenéktörlés (ez egy másik sztori, hogy miaszarért nem képes András magának törölni), egy kenyér kenés, valamint egy orrfújás.

Szóval remélem, hogy ezen soraimat mellőzik a pedofil és aberált idióták, Para Panna éppségben átér az oviba. Reggel egyébként előttem ébredt, mert izgult (beszarás), a nyíl egyenes útja miatt, nagyon röhögtem.