Olyan felemás érzése van az embernek ezzel a haiti-s összefogással, mert első blikkre, csípőből az a reakciónk (nekem is), hogy a sok itthoni árva gyereket miafaszért nem támogatjuk ekkora lelkesedéssel,merha a bocskorék bemondanák könnyes zene alatt, hogy lakatos pistike éhezik, nincs, csak egy kitérdelt mackója, a traktort is megállítanám, hogy fizessek neki egy fertőtlenítő tablettát. Egyébként, a múltkor hallgattam a rádióban, hogy tényleg ezt tükrözi a közhangulat. Aztán a távolban összedőlt egy ország és még én is nyomtam egy emeltdíjas számot, biztosan van valami világ méretű rezgés, amire érzékenyek vagyunk és csinálja az ember az ilyen igazán piszlicsáré karitatív dolgokat. Az pedig nyilván világos mindenkinek, hogy lakatos pistinek is küldhet támogatást, ha nagyon sajnálja a haiti árváktól, és most februárban még azt sem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, hogy hová kell adni. De mi olyan tipikus emberből vagyunk, mert pistinek nem sikk segíteni, valaki biztosan fog, gondoljuk, miért pont mi legyünk azok, úgy is kell még egy matricás füzet a gyereknek, meg egy huszadik kaspó is. Egyébként, én mindig is azt gondoltam, hogy a legjobban úgy járna mindenki, ha az árva gyerekeknek, legyenek a szomszéd kerületben, vagy a föld túloldalán, megfognánk a kezét és aki tud, vigyen haza egyet. Nem kell Madonnát meg A.J-t játszani, gyerekkoromban fingom nem volt, hogy kik azok a celebek, mégis őrületbe kergettem anyámat, hogy fogadjunk örökbe egy gyereket. Még mindig bennem van a vágy egyébként, de már tudom magamról azt is, hogy kisebb a tűréshatárom, mint gondoltam és gyakorlatilag két gyerek záros határidőn belül eléri az ingerküszöbömet. Ami pedig igazán elgondolkodtatott, az volt, amikor egy örökbefogadó így nyilatkozott: Akkor tudod igazán elfogadni, szeretni és helyén kezelni az örökbefogadott gyerekedet, ha éppen rosszalkodik, nem arra gondolsz egyből, hogy vajon ezt melyik szülőjétől örökölte, hanem arra, hogy azért rosszalkodik, mert gyerek. Szóval bürokrácia ide, vagy oda, ami kétségtelen, hogy elveszi az ember kedvét és ellehetetleníti saját gyerekek mellett az esélyeket is, szóval van önkrikikám is.
Azt pedig meg kell azért jegyeznem, hogy anyám a hangyafaroknyi pénzéből rendszeresen képes valamilyen szervezetnek adni, szóval valami egészen máson múlik az, hogy tényleg emberből vagyunk-e...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.