Már vagy a negyedik korsó sört ittuk és nem is néztünk egymásra. Csak ültünk, nekem az arcomba lógott a bőrkabátja, de nem zavart, inkább nekidőltem, hogy benne legyek egy kicsit, mert olyan élet szaga volt, egy kicsit egyek voltunk titokban. Hülyeségeket beszéltünk, nem is gondolkodtam, hogy mit mondok, csak próbáltam a labdát mindig visszadobni, erőset ütni, hogy észre vegyen végre. Ültünk a pohárral azon a ponton, amikor vagy ki kell mondani dolgokat, vagy fel kell állni, elköszönni és hazamenni. Mellettünk, biztos bölcsészek, sálban és kilógó, háromszögbugyiban itták a fröccsöt, a srácoknak szakálla volt, de már nem divat a copf. A beállt csöndben hallgattam őket és arra vágytam, hogy én legyek az a szélesmosolyú, nagyhangú csaj ott szemben, mert biztos én is könnyedén átnéznék azokon a szélhámos szemeken, mert nekem az mindegy is, ő, vagy más, enyém az univerzum. Nem, kösz, már nem kérek többet, mondtam, hátha ettől megijed és azt mondja, csak te kellesz, nélküled meghalok, és lehozza az esthajnalt, óvatosan elém teszi, és részegen, mert már azok voltunk, durván megszorít, mert fájnia kell, hogy visszahúzzon.

Kidobott az asztalra egy marék aprót a papírpénz mellé, akkor még nem tudtam, hogy imponálni akart csak és hogy olyan béna volt, hogy meg sem számolta mennyi pénzt szór szét, én csak néztem, hogy nincs ott se csillag, se örökké boldogan, se semmi. Csak a poharak és egy csomó csikk, pedig nem akartam cigizni megint, de ő is szívta és én is, és a nikotinnal balzsamozgattuk a lelkünket, mert az zsibbaszt. Már mindegy, úgy csináltam, mint aki elégedett, ennyit vártam csak, nekem ez kell, de tudtam, hogy otthon megint csak hallgatom éjjel a csapot, ahogy csöpög, nézem azt a rohadt, néma telefont, és rutinból csinálok mindent, mert túlélő vagyok.

Vártuk a taxit és azt hittem, hogy most, most aztán megfogom az arcát és elmondok mindent. Hogy miatta fáj a gyomrom, és jó volna kitépni ezt a valamit belülről és eldobni jó messze, hogy üres legyek, de tudom, hogy utána futnék és visszagyűrném, a helyére tenném azt a szöges, szúró kis golyót. Üveg-játék, papír vékony lehellet. Nem mozdulok, szia, felszállok a hetesre inkább. Nem töröm össze. Csak egy szélhámos vagyok, most éppen kisemmizett. És gyáva.