Az előző gondolatfüzérrel eljutottam odáig, hogy egyáltalán nem bánnám már azt sem, ha elköltöznénk, akár a kerületből is (hú, tudok veszélyesen élni:) ). Pannának, ha minden ok, két éve van itt, vagy három? Andrisnak kettő. Minden melónk nagyjából Budára köt minket, a Balaton egy órával hamarabb megközelíthető lenne. Hirtelen felállítottam a listát, fontossági sorrendben. Be kell vallanunk, hogy király dolog a park méretű kert, ha nincs kapacitásunk gondozni, gyakce inkább zavar. Nyáron a Balcsin vagyunk, azért rohad, télen meg fázunk benne. A köztes állapotban, évi 5 napot élvezzük.

Gy. szeretne csak bringával közlekedni, én szeretnék szempillantás alatt a Balcsin lenni és egy kicsit uri budai lenni. Itt soha sem fogunk tudni építkezni, nincs az a fizetés (kettő sem), ami nulláról kitermelne egy házat, már meglévő hitel mellé. Nem akarok csak egy átlépett generáció lenni, szeretnék egy húbameg konyhát egyszer és egy hasonló, lélegzetelállító fürdőt is. És szeretnék egy olyan szobát, ami háló, nem átjáróház. És egyáltalán, nem akarok már harmincévesen arra gondolni, hogy de legalább a gyerekeimnek félreteszek.

Sóval, erős felindulásból elkezdtem lakásokat nézni a III. kerületben. Nem lettem optimistább, amit én megálmodtam, 40 és 50 milla között vannak, s hogy a házunk mennyit érhet, sejtelmem sincs. És persze azt is tudom, hogy ezzel az egész fellángolással megint egyedül vagyok, Gy. rövidtávú tervekig jut, az enyém túl magasztos neki...