Néha azon gondolkodom, hogy azok a bloggerek, akik életük folyásáról csak leg-leg-legekben tudnak nyilatkozni, mit csinálnak, ha egyszer beüt valami, mondjuk tagadhatatlanul szar napjuk lesz? Aztán tegnap rájöttem, hogy olyankor nem írnak napokig, pedig biz isten, jobban kíváncsi lennék néhány gubancos hétköznapra, mint a "csodálatosak a gyerekeim, csodálatos a férjem, csodálatos az otthonom, a hétköznapom, a hétvégém, a barátaim, de még a pattanás is a seggemen" dolgokra. A kérdés jogos, minek olvasom? Mert reménykedek, hogy egyszer csak bevillan valami emberi, és mert ott az a rohadt link a kedvencekben, kiváló egypihentető rákattintani.

Hogy igazságos legyek, én is megmutatom, hogy emberből vagyok:)Elraktuk az X-boxot, mert Első Andráson a függés jelei mutatkoztak. Hogy konzekvens legyek magamhoz, a tévét is erős megvonás alatt tartom. Mivel szar az idő, ugye, a délutánok hosszúak, Andris pedig kizárólag velem játszik (és pannával korlátolt mennyiségben). Tegnap két és fél órát katonáztam, dínokat vadásztam, valamint én voltam az óvodás kislány, akit este lefektettek, majd reggel oviba vittek. A köztes időben egyzser pisilte, kétszer vacsoráztattam, egyszer fürdettem és háromnegyed órát meséltem. Este azon gondolkodtam, hogy ha ez így megy tovább, azaz nem tudom rávenni az egyedüli játékra, legalább néha, amíg néhány felnőtt gondolat is végigsuhanhat az agyamon, én meg fogok őrülni. Komolyan.