Tegnap elkezdtem a barát vadászatot Andris érdekében is, szívhezszóló levelet küldtem a kiszemelt gyermek apukájának. Csak azért egyébként, mert a személyes találkozóra várhatnék egészen a ballagásig is, anyuka tavaly halt meg, pont karácsony előtt, szóval nem szívesen kaptam volna el a folyosón ilyen botorságokkal. Egyébként apukát idén karácsonykor már egy új nővel láttam, először határozottan megrendültem, hogy miamanó, aztán arra jutottam, hogy két kisgyereke van, biztosan túlélő típus. Estig gondolkodtam, hogy milyen dolog ez, aztán úgy döntöttem, hogy éppen elég szar az egész, az élet pedig megy tovább, szóval hajrá, de azért megjegyeztem GY-nek, hogy egy évet azért várjon, ha netán idő előtt beadnám a kulcsot. Nézett rá nagy szemekkel, hogy ne aggódjak, karácsonykor úgy sem szokott ráérni és 38-as lába van, szóval a papucsom sem lesz jó neki, tehát mostmár sokkal jobban érzem magam:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.