Tegnap nagy kétségbeesésemben rááltam a mérlegre, mert ugye hetek óta zabálunk, s mióta dolgozom megint, hát ülök a valagamon, aztán annyi. Hosszú hónapok szigora hullott le ünnepek alatt, de hiába próbálok időt szánni egy kis görgőzésre, áááá.. Egyébként kilóra még nem híztam.

Nézegettük múltkor a régi képeket, amikor például szőke és kékszemű (sicc) voltam, ezeket a képeket egyébként egyszer le fogom törölni, Panna picikori képei miatt mondjuk meghagyonám az utókornak. A zsírdisznó hozzám képest balerína volt, ráadásul olyan volt a világos színekkel a fejem, mint a szomszéd Guszti. Mondtam anyámnak, hogy miért nem szóltak, hoyg ez nagyon szar, de ő hárított, azt mondtam, nekem tetszett. Mármint magamnak. Ezek után, soha nem fogom elhinni, ha a tükör szépet mutat...

Nézi anyám a képeket, hogy Gy., te miért vagy minden képen szomorú, én meg azt válaszoltam, hogy nézd meg, milyen volt a felesége:) Soha nem akarok annyi kiló lenn, most letettem a nagyesküt.