Vasmacs

Az úgy kezdődött, hogy az egész karácsonyi vásárlást az utolsó pillanatra hagytam, pedig nem szoktam, ugyanis nem bírom a "jaj, mindjárt lecsúszom mindenről" típusú feszültséget. Vennem kellett egy egész ovis csoportnak fejenként valamit, óvónőknek, dadusoknak, meg még plusz egy dadusnak, aki állítólag, értitek, talán lehet, hogy elmegy. Mamának szülinapra, gyerekeknek karácsonyra mindenki nevében, mamának valamit, meg Gy.-nek, stb., valamint egy rakás cikket le kellett adnom zárásig. Hogy mindent beosszak, gyakorlatilag egy héten keresztül, minden nap elmentem vásárolni és a lakás különböző pontjaiba rejtettem a cuccokat, lehetőleg olyan helyre, ahol Panna nem kutat (pedig ő nem is akar, ááá).

Az utolsó előtti napra aztán mindent elintéztem, így teljes békességben sütöttem, de délután még gondoltam összegzem a cuccokat, melynek egy része még mindig a kocsim csomagtartójában pihent. Fogtam a bakancsom, hogy behozzam a birodalmi,háromlábú (bizony) lépegetőt, ami a fő ajándék volt, s mikor kinyitottam a kocsit, egy rakás üres zacsi nézett velem szembe. Pánik, sírás, rohangálás: bassza meg, ellopták a csomagtartóból, mert úgy voltam Balatonon, hogy nyitva felejtettem (ezt már előbb is észrevettük, de csomó hó volt rajta, szóval nem izgultam, mert akkor leesett volna róla, ha valaki kinyitja). Rohangálás lakásban, két kocsi között, és bőgés. Így rongyoltam el csillagok háborúja valamit venni az utolsó nap estéjén, miután tudtam, hogy már egy hete nem volt semmi ilyesmi legó. A legközelebbi játékboltba, ami nevenincs, utcáról nyíló létesítményben, három fajta űrhajó (vagy mi) is volt (lépegető of course, egy sem), így vettem meg azt a példányt, amit elsőre nem, mert drágáltam, de szorított a szükség és különbenis, örültem, hogy egyáltalán volt valami (de mennyire örültem neki). Este aztán, amikor még a torkomban volt a sokk és a bosszankodás, sőt még a szitkok is, benéztem a villanyóra szekrénybe, ahol egy doboz dominót fedeztem fel. Amit a lépegetőkkel együtt vettem. Ekkor már zsibbadt a tüdőm és magas volt a vérnyomásom. Amikor egy furcsa nyomás miatt elmentem a hátsókonyhába, hogy a csap alá benézzek, eszembe jutott az is, amikor oda rejtettem a lépegetőt, hogy "na, tuti, hogy nem találom meg, de hát ez a fő ajándék, csak nem...) Szent este után még találtam egy szintén eldugott társast, ami még két ajándékkal együtt várja a ládában a húsvétot. Én jövőre kaphatnék a jézuskától egy kis agyat,összeszedettséget és higgadtságot. Hiába, ez jutott a családnak, mindenesetre Andris imádja mindkét legóját...