Tegnap délután beszippantott a konyha. Több év összeszorított-szájú konyha őrület után idén jöttem rá arra, hogy ezt önszántamból és örömmel csinálom. Egyébként, az igazi az lenne, ha rákot és kaviárt, hasékat, valamint kimondhatatlan nevű dolgokat varázsolnék az ünnepi asztalra, de félek, a kutya nem enné meg. Megjegyzem, tényleg nem enné meg a kutya sem, félteném tőle.
Szóval maradok a néger kockánál, zserbónál, mézeskrémesnél és a majonézes krumplinál, mindenféle hússal. Meg húsleves és töltöttkáposzta is lesz, halászlével. Este pedig, miután felakasztottuk a csizmánkat a szögre, megpödörjük a bajszunkat és kinézünk a nagy magyar pusztába.
Ma reggel egyébként egy futárra ébredtem, aki mindenféle testápolót hozott az egyik munkahelyem jóvoltából. Ezúton köszönöm, így ébredjek mindig, jövőre akár fordítva is lehet, a testápóló hozhatja a futárfiút. Na, visszamerülök a konyhába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.