Vasmacs

Néha pont úgy érzem magam ebben az utcában, mintha valahol Ukrajnában élnénk. Jó, azért nem, de az elmúlt egy hétben megmutatták a közművek, hogy igen is köldökzsinóron csüngünk és nélkülük bedől az élet. Pénteken kezdődött, amikor csak úgy, nem volt fél napig víz. Oké, visszakapcsolták, de írásos fenyegetést kaptunk, hogy hétfőn egész nap nem lesz. Persze mindenki itthon volt, mert a vírusok tombolnak, így csak annak örültünk, hogy a fosos-hányós móka nem most ütött be. Ma reggel aztán, közvetlenül azután, hogy örültünk, basszus de jó, hogy le tudjuk húzni a wc-t, ámulva észleltük, hogy nem tudjuk felkapcsolni a villanyt. Egészen mostanáig tartott az áramszünet, nem tudtam dolgozni, nem volt fűtés és egyáltalán. Aztán, annak örülve, hogy de jó, hogy van víz és villany, a vízművek újabb közleményét olvashattuk, hogy holnap sem lesz víz. Juhhéj! Ha mondjuk most akarnék nagytakarítani (akar a fene, de ha), és mondjuk kivettem volna ezért (bár jó nagy hülye lettem volna) két nap szabit, most egy kisebb agyvérzés után lennék. Hát ez van, valahol Európában...