Különben tökéletesen jellemzi a világnézeti különbségeket a facebookos farm játék. Egyrészt mi, városi kis túrók, valami fene nagy örömet lelünk abban, hogy "termelünk", így egy fél ország csüng a monitor előtt, hogy arathasson. Egy kis szösszenet estéről, anyám áll Gy. előtt, s mondana éppen valamit. Gy. reakciója: "Bocsánat, aratok!"
Természetesen Gy. ezt is professzionálisan műveli. Kiszámolta, hogy mi éri meg legjobban, aztán betakarta vele a fldjét. Mindenki felcsicsázza, kis kápolnával, lila tehénnel, nem, ő a kőkemény gazdálkodó: "reggel, mikor beérek, le is szedhetem a rizs..." ez mindent elmond:)
Egyébként, most, hogy kedden és szerdán testületileg beoltottak volna minket, Andris ledőlt a lábáról, hány, fosik, 39 fok lázas, szóval, asszem ebbe beleszaladtunk. Mamáért aggódom csak...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.