Vasmacs

Kedves Ikea! Tudom, hogy az emberek belső korlátai igen különbözőek, ráadásul én sem panaszkodhatom, de hát csak egy nő vagyok, a pult előtt, nem pedig mögött, s előfordul, hogy eltévedek a polcok és állványok között. Persze azt is tudom, hogy bizonyos kor fölött az embernek tisztában kell lenni néhány alapvető technikai dologgal, a ház áramhálózatának feltérképezése azonban nekem nem tartozik ehhez a körhöz. Európa szívében, ha kislámpát akarok venni, akkor világosnak tűnik, hogy ha megfogok egy igazán drága lámpaszettet, akkor nem kell ezenkívül egyéb dologgal foglalkoznom, külön hálózati adapter keresnem, hanem hazaviszem és benyomom a kettő húszba. Hazaérkezve több dolog szúrt szemet, az első az, hogy nem találtam egy összetekert zsinórt sem a majdnem tízezer forintos kis! lámpa mellett. Ekkor kicsit már éreztem, hogy valami nincs rendben, főleg, amikor a csatlakozásokat szemléltem, köze nem volt az eddig használatos dugókhoz és barátaihoz, de az egyik kislámpákban bíztam, hátha kompatibilisek. Egy gyenge próbálkozást tettem arra is, hátha a lámoa test aljába rejtették a zsinórt, megpróbáltam tehát az egészet szétszerelni, majd feladtam.

Kisebb közvélemény-kutatás után a családban hamar rájöttünk, hogy egy újabb hálózatot kell kiépítenünk ahhoz, hogy azt a pici, de igen drága lámpácskát beüzemeltessük, hogy a sarjadó kiskamasznak végre világos legyen a matek könyve felett. Rövid töprengés után, miközben alaposan megfontoltam, hogy milyen remek dolog az Ikeában, hogy egyszerűen csak visszaviszem a dolgot, ha nem tetszik, arra is rájöttem, hogy cégük teljes mellszélességgel bízhat a hozzám hasonló nőkben, általunk nem virágzik a "használjuk-visszavisszük, újrahasználjuk-visszavisszük" ingyenélő biznisz. Mert a blokkot egy kecses mozdulattal hajítottam még a boltban a kukában, így családunk kénytelen megvenni a lámpánál sokkal drágább adaptert. Világos.

Természetesen nem csüggedünk, hiszen a tegnapi nap eredményeképpen, van néhány leértékelt tányérunk és néhány nem leértékelt is. Van néhány jó méretű kaspónk és néhány nem jó méretű is, egy csúszós tálcánk, amivel már reggel sikeresen beterítettem a gyereket (kakaóval), két pár száz forintos fehér plüssegerünk, egy tucat vállfánk, valamint egy remek kislámpánk, ami további szakértelmet és befektetést igényel. Egynegyed minimálbér. De hát fogyasztó vagyok, ráadásul nő, szóval egy szavam sem lehet. Köszönöm a lehetőséget:)