Szerintem a legnagyobb baja az emberiségnek a tudás. Hogy mindent felderítünk, mindennek megkeressük az okát, minden mögé nézünk és azt gondoljuk, mi irányítunk mindent. És mankó nélkül maradunk, nem számíthatunk másra, csak magunkra, ráadásul nem hiszünk semmiben, mert az már olyan elvont és maradi, csak a tudományunkban és a tapasztalatunkban hiszünk.

Egyiptomban egy egész kultúra épült egy hitrendszerre, ami innen nézve tele van ostobasággal és olyan merev keretek közé szorította az embert, hogy nem szólt másról az életük, csak a rituálékról és a túlvilágra való felkészülésről. De ezzel szemben biztosak voltak a dolgaikban, tudták, hogy mit miért csináltak, hogy honnan jöttek és hová tartanak. Persze a csordával mindig könnyebb, a birkák nem gondolkodnak, kételkednek, vezethetőek. A mi bűnbeesésünk,nem az almafánál kezdődött, Évával, hanem azóta is tart, ahogy mindent tudni akarunk és elvesszük, elveszítjük mindenre a reményünket. Ahogy újabb dolgokat hódítunk meg, újabb illúziónk törik ketté. Ezért nincs paradicsom.