Voltunk tegnap kirándulni, pont ott, ahol tavaly majd meghaltunk mind a négyen. A két gyerek azért, mert mozgásképtelenné vált a visszafelé kaptatón, mi pedig azért, mert őket cipeltük. Most mindenki a saját lábán közlekedett, s a leggyengébb láncszem a kutya volt, aki már odafelé úton kikészült. A helyszín egyébként felismerhető, árok, ahová nem süt be a holdvilág sem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.