Jelenleg a túlélésre hajtok. Próbálok még egy cikket bepréselni a hátralévő egy órába, valamint összeszedni a szülők ajándékát a kertből és a lakásból, miután megalkottam a könnyfakasztó köszönőkártyák szövegét. Ez alatt néhányszor leordítom a két kamasz fejét, persze csak viccből, mert jó fejek, csak baromi hangosak és nem tudok gondolkodni. A negyedik kezemmel pakolom a kölkök 4 napos ruháját, mert ÉS MOST ZÚGJANAK A HARANGOK: GYEREKEK nélkül töltök négy napot, bringa túra álcázásával. De előtte megtekintjük a Méhecske csoport előadását, kisebb zápor kíséretében.

ui: A rohadt fogam letört, ami eddig jelét sem adta annak, hogy tovább csúszott volna a lejtőn és romlana. Most viszont aljas módon, egy rágónak köszönhetően megtudtam, hogy inkább nyolc gyereket szülők még zsinórban, epidurál nélkül, de ha ez még egyszer visszatér, konkrétan bele halok. Nagy levegő, hétfőn fogorvos. Sírószünet.