Napok óta fáj a fejem, s nem tudom eldönteni, hogy a sok para miatt, vagy csak szétestem egy picit. Biztosan be kell állni az új menetrendnek, egyelőre szinte egész nap gép előtt vagyok és még sem érem utol magam. Tegnap merengtem rajta, hogy nem látok egyebet, mint egy halom fekete billentyűt és a monitort, ami által kétdimenziós világban élek. Nem is lepődnék meg, ha minden papírvastag lenne csak igaziből, szerintem fel sem tűnne.
Tegnap az utolsó pillanatban indultam el Andrisért és elfelejtettem, hogy benéznek hozzánk az ovistársai, ráadásul Pannáért is rohantam, ezért gyakorlatilag kiraktam őket a házból. Hazaérve ki kellett javítanom egy írást, mondjuk úgy, hogy újra fogalmaztam, így kábé háromszor annyi időbe telt, mintha egy vadonatúj cikket írtam volna. Este elaludtam a tévé előt, reggel pedig elaludtam, mert nem állítottam be az órát, ilyen két év alatt még sosem volt. Új időszámítás kezdődik, családom hátrányos helyzetű lett, egy retardált anyával.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.