Anyám mindig mondta, hogy ne irigyeljem más tarisznyáját, mert ki tudja, mi minden nehéz súly van benne, sosem gondolkoztam el rajta igazán. Van az oviban egy család, akinek a lányuk Pancsi csoporttársa volt néhány évig, a kisfiú meg az Andris csoportja mellé jár. Néhány éve, amikor a nagyok még picik voltak, irigykedve néztük a mamikkal a kislány anyukáját, aki hosszú combú, kiscsajos, szőke muff volt, nem az a kikent kifent fajta, hanem az az igazi jó nő, olyan szerényke ráadásul. Az apuka sem rossz, bár nekem nem jön be, de, s ezt egyik barátnőm mesélte, nagyon hajtottak régen rá a csajok, mert menő gyerek volt és jó partinak is bizonyult. Mindegy, a kép róluk az a "hú de jó nekik" volt, irigylésre méltó körülmények, stb. Kb. másfél éve csak a papát láttam a kölkökért jönni, mindig gondolkoztam is, hogy mi lehet ez a csaj, hogy sosem ér rá a gyerekekért jönni, biztos valami elfoglalt modell, avgy tököm tudja. Tegnap megtudtam, hogy azért nem jön a gyerekekért, mert több, mint egy éve meghalt. Ez az ő tarisznyája.