Vasmacs

A fejem majd szét szakad, kezdek olyan lenni, mint egy vénasszony, aki a legkisebb szellőt is megérzi, a seggem meg sajog. Este törölközés közben megakadt a kezem, miszerint azanyjamindenit, mi ez itt, azaz ott, mármint a fenekemen. Próbáltam kitekeredni, hogy a k---va életbe, nem fáj, de fekete és kiáll, talán kullancs, de az csak nem szálirányban helyezkedik. Akkor szőr lehet, de hát pont ott, amikor amúgy sem szokott hülye helyeken nőni, meg nem is vagyok egy hormon túltengett darab, de akkor mi az. Térültem, fordultam, s végül rá kellett jönnöm, hogy egy hajópadló méretű szálka mered ki a seggemből, miközben ebből semmit nem éreztem. Mindig tudtam, hogy fenékben nem vagyok gyenge, na de hogy ne érezzek meg ilyeneket. Kisebb csata után végül kiszedtem, azóta persze fáj a rohadék helye. Ilyenek vannak... A fejfájáshoz anyám is hozzátett amúgy rendesen, vittem ki tesómhoz, s kisebb útakadály árán vergődtünk csak át a falun. Előzetes felszólításom ellenére kétszer szólt be a letekert ablakon át csóró munkásoknak, kész vagyok. Komolyan félni kell tőle, hogy kinek támad neki. Ha valaki nem ismerte korábbról, el sem hiszi, hogy anyám volt a legbékésebb teremtmény a világon. Hiába, ezt teszi a kor. Király.