Vasmacs

dióhéjjban, mert megcsúsztam. Próbálom a karácsonyi készülődést megugrani, ebben nemcsak anyagilag, de fizikailag is gátolva érzem magam. Kidőltünk, tesületileg, múlt héten még röhögtem is, hogy mi lesz, ha benyalom bundi betegségét és persze, hogy be. Két napig nyomtam az ágyat. Aztán anyám taknyolt egy akkorát, hogy szétcsapta magát, így most úgy mozog, mint egy bádogember és most azon gondolkodunk, hogy mi van, ha ő is benyalta a vírust, mert tüsszenteni ezzel a csontszerkezettel...  Bundi egyébként rehabilitálódott, egy hét hanyattfekvés után nem annyira boldogan, de azért bement a suliba. Majd hazajött és büszkén elém állt, hogy vágjam le a haját (amit három hete vágtam), így arra a következtetésre jutottam, hogy nő van a dologban. De azért sem kérdezek rá. Jellemgyakorlatként nem nézem meg a youtube csatornáját sem, mert megígértem, pedig nagyon, de nagyon... de most nem játszom el, mint Pancs naplóját, inkább bizniszeltem vele valamit, sajnos már nem emlékszem pontosan, hogy mit. Pancsival egyébként ráálltunk woody allen-re, házi filmkulbbunkban ma az annie hall-t néztük. Szóval dunsztoljuk magunkat rendesen, anyám kifejtette, hogy mennyire irigyli a lengyeleket, én pedig alig várom a karácsonyt, amikor éjjel nappal aludni és enni fogok. Magvas gondolatok nincsenek sajnos, a gondolataim elmúltak, vagy valahol várakoznak érdemesebb időkre. Azt veszem észre, hogy tovább tud kopni a sallang, viszont az elmúlt hetek lélektisztításának következtében egészen új vonalak is bejönnek. Mármint emberek jönnek és mennek. Vagy fordítva. Micsoda igazságok :DDD