van ennek a több even át tartó sírásnak tanulsága és haszna is azt hiszem... ti, akik olvastok, talán tiszta fejjel látjátok, mi a baj velem  és hol rontom el mindig újra és újra és azt is, hogy miért. Ma rájöttem, hogy valamikor, évekkel ezelőtt beleestem egy gödörbe, ahonnan ki kellene mászni. Én ennek ellenére megágyaztam ebben a gödörben, hogy kényelmes legyen ott, az alján, ahol nyílván nem jó, de átmeneti állapotot kényelmesítettem. Nyilván lelki erő kellene, hogy kimásszak, vagy valami plusz, ami nincs bennem. Remélem, valaki tanul belőle, mert ha visszaolvasom a blogot, volt honnan leesnem.

Ma, vagyis ez hülyeség, mert nem ma, már napok óta arra jutottam, hogy nem mehet tovább a gyárban úgy, ahogy eddig. A gyerekeket pizsamában látom cask majdnem két hete. És bár sírhatok, hogy nincs lehetőségem arra, hogy dobjak mindent, mert nincs átfedés, kihúzni egy váltásra alkalmas hónapot nem nagyon tudok, ez így szar. Megfogalmaztam, mit mondok kapitánynak, mibők választhatunk, hogy nekem is jó legyen. Elhatároztam, hogy most már aztán kiállok magamért, mert megszakadok, felkopott az állam is, a gyerekek szemében sem látom a fényt, a magaméban pedig az életet sem... Aztán hazafelé megkaptam a választ, hogy nincs ott meleg, ahonnan vártam, pedig nem is kérdeztem, hát persze, mert tudtam már rég.... nincs szerelem...  még ha azt gondolom, hogy az luxus, de csak ha nem rólam van szó akkor sem. Nem kellek. Megint. Nem úgy. Igazából sehogy.  Mit vártam, amikor én szaladtam bele... Nem haragudhatok, nem várhatom el, hogy szeressenek. Hogy értékeljék azt, amit nem is kértek.  Egyenes derék, megmaradt gerinc, az kellene...

Csőstől jön a baj.... de persze ez nem igaz. Mindennek a szélén lenni, mindenhonnan. Olyannak lenni, mint a kéregető a hungárián, csak nem pénzt, hanem érzést kérek, kunyizok megalázkodva. Szeressetek. Figyeljetek rám. Mentsetek meg. De persze nem fognak.

Hogy nagy a baj, onnan látom, hogy aggódnak. Igazából ez ijeszt meg legjobban. Anyám, kérdés nélkül. Tesóm keményen. Kapitány a maga egyszerű módján. Fiam gyermeki őszínteséggel...macit hoz, hogy öleljem.

Nem nagyon tudom, hogyan tovább, mert elfogytam. De remélem tanultok belőlem, annyi értelem csak van ebben az árokban. Amit magamnak ástam, de hát nem úgy jött össze. Nesze nektek, a cigány és a hegedűje....