Vasmacs

Több mint 20 éve ugyan oda ülünk be Zs. , K. és én. Néha eltelik akár negyed év is, mire összejön, de ott folytatjuk, ahol elkezdtük. Persze mindig, minden egyes alkalommal lefutjuk a kötelező kört, hogy akkor hova menjünk és egyszer csak megint ott vagyunk. Az ív, az ugyan az, hogy kivel mi van és kivel mi nincs. Mikor, kivel és mivel, hogyan és miért. Néha könnyesre röhögve, néha könnyesre, röhögés nélkül. És ennyi idő alatt tényleg volt már mindenkinél minden, visszagondolva, hallott az a hely rólunk már mindent. Palik jöttek mentek, aztán esküvők, gyerekek, válás, mélységek és magasságok, az idővel futva persze előbb a magasság aztán a mélység. Mennyit adnék, ha valaha visszanézhetném, vagyis inkább hallgathatnám ezt a húsz évet paradicsomlevek, borok és kávék mellől, egyberakva, összevágva... A sztereotípiákkal, törvényszerűségekkel együtt, mert most már vagyunk annyira öregek (persze sosem leszünk azok), hogy belássuk, velünk is csak az történt, mint másokkal, pedig azt gondoltuk, hogy velünk aztán nem. Megszokások, csalódások, belefásultság, összetört álmok, tanulságok, remények... és valahogy most levontuk a konklúziót, amit nehéz lenne ide leírni. Mert persze a férfiak és a nők más bolygóról jöttek, de most valahogy ezt összehoztuk és képesek voltunk megérteni a másik oldalt, belátva, hogy nekünk tényleg soha semi sem jó. És mielőtt hamut szórnánk a fejünkre, azért ez jó, mert ebből egyenesen belefutottam abba a hullámba, hogy nekem mennyire kurva jó, mert lerúgtam az elmúlt néhány évben minden sallangot magamról, az életemről. Sokszor úgy érzem, hogy ettől persze igen szar, de alapvetően nem, mert kiszálltam abból az ezer játszmából, amit körülöttem szinte minden pár játszik. Harcolnak. Gyűlölködnek a szőnyeg alatt és elvárnak. Persze a házikók falai csinosan állnak, tartják őket belülről, de már régen elveszett a cél, hogy miért is húzták fel őket és minek is van rajtuk tető. És a házakban belül kinek jobb, kinek rosszabb, de hazafelé a kocsiban azt éreztem, hogy miközben az én házam pici és egyszerű, azért csak az van benne, amit én akarok. Ami nincs, az persze hiányozhat, de minden esélyem megvan rá, hogy előbb, vagy utóbb meglegyen.

ui: ha egyszer beülne mellénk bármilyen férfi, azt hiszem kettő mondattal összefoglalhatnák, miről volt szó. És az ötödik percben a fülük semi mást nem engedne be, mint a blablabla.... Hát ennyi :DDDDDD