Nézzük itthon az eb-t, mert P-nek van valami magzati kötődése, kifejezetten, vagyis kizárólag az eb-re vonatkozólag. Az úgy volt ugyanis, hogy már akkora voltam P-vel terhesen, mint egy kisebb tank, Gy. pedig szarrá törte motorral a lábát, nyár volt és 42 fok. Nekem még nem volt jogsim, anyámék meg vidéken a trafikkal és sosem jöttek fel. Mindegy is, hermetikusan el voltunk zárva mindentől, így a napunk fénypontja a foci eb volt, ez 2000-ben volt, anyám, de régen. Emlékszem, naponta egyszer megpróbáltam kikúszni a közértbe, néha nem sikerült, mert olyan meleg volt, hogy ahogyan az ajtóból kiléptem, mintha valami súlyos, forró és más fajsúlyú dimenzióba másztam volna bele. Gy. a heréjétől a bokájáig be volt gipszelve, kínjában mindenhol feküdt, például a kertben a hintaágy alatt!!- mert rá nem tudott. Szóval néztük a meccset és akkor még úgy tudtuk, hogy fiunk lesz és mindig az jutott az eszünkbe, hogy mekkora focista lesz majd a gyerek, viszi tovább az én nagyapai vérem. Aztán lány lett és annyi köze van a focihoz, mint nekem a selyemszövéshez.
A lényeg, hogy P-vel mindig nekiállunk meccselni, A-is csatlakozott, mint egyetlen férfi. Mint kiderült, bár soha életében nem nézett még meg egyetlen meccset sem és egyáltalán nem érdekli a foci, kiválóan tud róla mindent, olyat is, hogy hány pont jár a győzelemért, döntetlenért, csak néztünk P-vel, mint a lukinyúl. Tegnap este olasz és őőő, asszem belga volt, én persze olasz szívvel drukkoltam, két gyerek meg mittudomén miért a belgáknak- pedig kampányoltam, hogy ne már nekik, de miért, mert mind buzi. Majd leesett a fejünk annyira izgi volt, és olyan reform ötletek jöttek elő P-ből, hogy miért nem fele akkora a pálya, sokkal kevesebbet kéne futniuk és elég ember lenne a kapu körül. Meg aztán olyan is, hogy mennyire szépek az olaszok, az a borosta... végül, pedig feszülten figyeltünk, de tényleg és már lefújták a meccset, mi meg feltápászkodtunk, na jó, én kicsit laptopoltam is közben, szóval nézem a képernyőt és baszki, nem 1:0, hanem 2:0!! Mondom P-nek, hogy te baszki, mikor volt a második gól, szerinte nem volt, de mondom nézd meg, oda van írva, az kizárt, mondja. Szóval azt se vettük észre, ha gól van! Ma este a magyarra is bekészülünk, valahogy olyan hülyén hangzott, amikor P. rámnéz, gyere értem mászásra, mert nem érek haza az első félidőre :DDD
ui: Van a kapu előtt egy sövény, amit minden hónapban nagy kertészcsapattal lenyírnak. Mást is, mert egy rohadt nagy park vesz bennünket körül, de most ez a sövény a lényeg, mert idén még nem trimmelték a szakértők. Ez azért érdekes, mert egy hosszú bejáró részen a két bokor gyakorlatilag összeér, ez leginkább esőben ciki, amikor a víz kétoldalról nyaldos menet közben. Sokáig azt mondtam, hogy azért sem vágnék bele, mert a közösköltség szinte csak a kertészetre megy el, egyébiránt tényleg semmi sincs benne. Ma reggel már arra gondoltam, hogy tessék, ez az igazán magyar hozzáállás, mekkora ősbunkó vagyok én is. Egy német ház előtt már kisnyulakat és oroszlánt vágtak volna önszántukból a lakók a bokrokból, mi magyarok, megvárjuk majd, amíg bozótvágóval kell hazamenni. Ha jövő héten sem történik semmi, szerzek egy metszőollót. Vagy egy láncfűrészes bokorvágót. Uff.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.