zsizseg bennem valami, mindenhol. A bőröm alatt, a lelkemben, az agyamban,a zsigereimben. Nem biztos, hogy ez rossz zsizsegés, nyilván elindít, de még nem tudok vele mit kezdeni. Kicsit olyan, mint amikor villámlik és mindenünkkel érezzük az elektromosságot. Ettől én most két dolgot tudok csinálni, jövök-megyek, és hát cigizek. Ha bemegyek a gyárba, körülvesz a feszültség, kicsit olyan bent a helyzet, mint a ji csingben, amikor az energia annyira egyoldalú egy jelben, telített és feszül, hogy váltania kell az ellentétets pólusra. Én meg próbálom valamennyire befolyásolni a dolgokat, de csak a tarkómban a nyomás, az nő. Itthon meg próbálom elengedni, de jön más, itt is feszül az elbillent energia, valaminek változnia kell, vagy mozdulnia, így topogok a szokásos mederben, miközben valami újat akarok taposni. Olyan, mint a szerelem, attól is mindig csak cigiznék.
Ezek mennek. Miután leálltam gyakorlatilag az evésről és szinte fényen élek és már a lakást is majdnem eladtam, mert valami titkos féreg foga rág, kicseréltem a tollpaplanomat... hm.
Persze a lelki hátterét a kiütéseknek nem venném el, van amitől viszketek, de erős az összefüggés a fizikai síkon megjelent dolgok között is. A lelki síkot pedig csókoltatom, sokszor úgy érzem, dimenziókon át röhögnek rajtam. Vagy csak csóválják a fejüket, hogy ej....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.