Vasmacs

Ha egyszer sikerül végre nekikezdenem megint írni, egészen biztos, hogy az első szusszanat egy világmegváltó kisokos lesz, hogy hogyan éljük túl a középkori válságot, vagy a válást. Ezt pedig eddig ugye nem tudtam megírni, mert nem volt biztos, hogy tényleg túlélem ( balladai túlzással, de tényleg), most viszont már büszkén mondhatom, hogy átúsztam a túlpartra. És bár sokszor vagyok keserű és pikírt, már nem is emlékszem, hogy mikor sírtam utoljára, nem járnak hülye gondolatok a fejemben, vagyis nem hagyom, hogy járjanak és nem a múltban bolyongok, hanem a jelenben. A tavasszal együtt valami új  életerő is megszállt. Ma megfőztem két napra, bedobozoltam P-nek és magamnak is, hogy visszük a gyárba és ahová kell. Nyers zöldség, sült hús, gyümölcs, rozskenyér. Csak mert elhatároztam, hogy nem kezdem el ezt a magyar egészségügyben való bolyongást, egyszerűen nem akarok tudomást venni a csalánkiütéseimről. Ha szedem a hisztamint, ha nem, kijön, mondjuk ha nem szedem, viszket, mint állat, de ezt is letojom, inkább nem szedem. Szóval próbálom megszűrni, hogy mit eszek, és ha már én, akkor a gyerekek is. Egyébként látod az összefüggést és a miérteket, nyilván annyit mérgeztem már magam, hogy kellett valami, ami miatt tudatosabb életre váltok. Egészséges vagyok és slussz! Aztán ma elköltöttem egy kisebb vagyont növényekre, oregano, bazsalikom, rozmaring, levendula és persze egy kis muskátli is beugrott a kosárba, csak hogy tudjam, honnan jöttem :) Kiganajjoztam a teraszt, vettem ülőpárnákat, mécseseket, kaspókat, márcsak a fényfüzért kell valahogy megoldani, hogy valahová be tudjam dugni. A valahová pedig nem oda... hanem a 220 :)) Hát ilyenek. Amit pedig üzenek azoknak, akik egy csónakban eveznek velem, vagy majd fognak evezni, szóval ne higgyétek el, hogy attól jól lesztek, mert valaki mondja, hogy legyél már jól, mert nincsen semmi baj! És attól sem lesztek jobban, ha valakire ráakasztjátok magatokat, egyik függésből a másikba esve és mindegy hogyan és kivel próbálkoztok, amíg nem úszik tovább a saját kis poklod, addig újra és újra eljátszod a kis drámádat! A sztereotipiák már csak olyanok, hogy bassz@meg igazak, fogadd el, hogy szarul vagy, hogy szarul leszel és azt is, hogy egyszer biztosan nem leszel az. És miután feltaláltam a spanyolviaszt, mindenkinek vigyázz, pihenj :DDD