Vasmacs

új ebook forrást találtam, úgy éreztem magam, mint a gyerek a játékboltban. Egyszerre három könyvet olvasok, vámostól a smaragtáblákig és mindegyik épül be szépen. Olyat álmodtam éjjel, hogy leíri nem lehet, mert nincsenek olyan színek, formák és szavak, amik visszaadnák...  Nekem lassan esnek le dolgok, mindenkivel többször nekifutok, hogy aztán végül kiderüljön merre billen a mérleg. Sokszor csalódok, félreismerek, meglepődök, aztán mindenkit felteszek a megfelelő polcra. Néha átrendezek. Néha szelektálok. Kívülről ezért igazi hülyének látszom - persze lehet, az is vagyok - naív és hiszékeny. Azt hiszem, az ember egész életében útkereső, aki nem, az elveszett - és nem azaz elveszett, aki folyton keres. Abban biztos vagyok, hogy a végletek elvisznek, a túl buzgó elmerülés messze visz a lényegtől, mert hát mégis csak az a dolgunk, azért vagyunk itt hogy észrevegyük a világot és együtt létezzünk vele. Még akkor is, ha néha csábító elhinni, hogy valami módon megkapjuk a nagy választ - piros, vagy kék kapszula - így mindenkinek a saját korában kell igazinak lennie. Egy embert ismerek eddig, akinek akartam volna az erejét, képességét, de azt látom, hogy nem áldás, hanem teher ha rádszakad, amit kapott. Sokáig azt hittem, hogy miközben elveszetten bolyong, viszi a fényt akitől csak lehet, pedig nem, mert igazából tőle viszik. Nem tudom, hogy erre rájön-e valaha, nem is az én dolgom. Az enyém például az lehet, amit évekkel ezelőtt láttam elalvás előtt, amikor még nem alszunk, de ébren sem vagyunk már. Hirtelen tudtam, hogy mi a dolgom, kivel van dolgom, mi a lényeg és miért vagyok itt. És semmi köze nem volt az életemhez, mert egy kissrác jött elő és a meggyőző tudat, hogy miatta, és ezzel egy időben jött azaz érzés is, hogy ja, tényleg, hát ez olyan egyértelmű, mint amikor eszedbe jut valami, amin már régóta gondolkodsz és beugrik a triviális válasz. És még érzelem se volt hozzá. Sokszor eszembe jut, mert a lényeget persze nem tudom azóta sem, hogy ki lehet az és azt hiszem nem is számít, hogy tudjam. Valahol ebben a dzsungelben kell megtalálnom a lényeget, lépésről lépésre haladva, angyalkártyák, delfines talizmánok és látványos izmusok nélkül. Néha jól megy. Néha sehogy. De szerintem mind a kettő fontos. Mert az enyém...