Vasmacs

Meggyőződésem, hogy a munkahelyemen teljesen sötétnek néznek. Vagy szőkének. Nem azért, mert nem csinálom jól a dolgaimat, hanem mert teljesen kívülre raktam magam az emberek nagyrészétől. Nem érdekel mit gondolnak rólam. Nem érdekel milyennek látnak. Olyan vagyok, amilyen lenni akarok. Az más kérdés, hogy nemcsak hülyének, de kurva öregnek is érzem magam hozzájuk képest, mert majdnem az összes 20 és 25 között van, de még ez sem tántorít el attól, hogy nekem most még mindenképpen jó ott. Méghozzá azért, mert alapvetően még mindig szórakoztat a gyár és a tőlem annyira más emberek gyülekezete. És ez egyelőre hozzá ad a dolgaimhoz, tudok belülről építkezni, azt a szétbombázott üres lyukat tudom gyógyítani, amit több évig kapartak, vagy kapartam. Egyébként ez is jellemfejlődés, hogy pont leszarom, mennyire néznek hülyének. Mosolygok. Ha kell. Ha nem, néha akkor is. Pont annyit mesélek magamról, amennyi kell. Azt engedem vonalon túl, akit akarok. Nincs kényszerem már folyton beszélni. Barátkozni. És pont ezért, ha valaki közelebb tud jönni, azt sokkal intenzívebben élem meg. És ez jó.

Az is eszembe jutott még, hogy mi lehet a baj a középkorúakkal, vagyis velünk. Nem tanítottak meg minket egyedül élni. Pont az ellenkezőjére treníroztak, hogy majd valakivel legyünk boldogok. De hogy magunkkal azok legyünk, arra nem. És ez nem bűnbak keresés, egyszerű tény, ez is biztosan valami kádárista, szocialista, emberelbutító masszagyártás. És a new age irány is az, csak más vonalon hintik a szembe a port, mást rágnak a szánkba.

Faszkivan. Pedig nincs, de mire a szöveg végére értem, minden gyerekkel összevesztem, pedig nem akartam. Az egyik már nem is rovásírásszerűen, hanem barlangrajz szinten ír. A másik non stop tanul. Vagy előtte ül a tanulnivalónak, de sosem fejezi be. És egyfolytában panaszkodik és depressziós fejjel jár-kel, de tanulás közben folyton mást csinál úgy, hogy észre sem veszi. Annyit tanul, hogy havonta egy szakdolgozat kijönne a keze alól egy vizsgaidőszakkal keverve. És amikor mondom neki, hogy baszki, szánj a tanulásra 2 órát naponta, intenzíven (szerintem az is kurva sok, de mindenképpen elég), akkor undorral néz hülyének. És persze megint boltszünet alatt küld betétért, pedig direkt kérdeztem még pénteken, van-e elég, röhögve - és elképzelhetetlennek tartva, hogy megint hülyére vesz-, mert már úgy járok szutyok éjjel-nappali kisboltokba betétért, mint az alkesz a kétdekásért. És azért én, mert én tudok vezetni, különben mehetne ő!! Miközben a másik olyan lusta, hogy nézni is fáj!! Imádom őket, komolyan, szerintem sosem borítottam még a fejünkre itt a szart. De most, valami antianya hullám jött rám, hogy az egyetlen szabadnapomon folyton feszülök velük, még akkor is, amikor nem akarok, mert belejönnek a szituba, áááááááá. Igen, gyerek kell, mert az egyetlen értelmes dolog, hogy vannak. De akinek nincs, néha engedje meg magának, hogy élvezi, amikor békésen elmegy oda, ahová ő akar, vagy nem megy sehova, mert nem akar, és egyáltalán, amikor magára szánja az időt, energiát.  Ez egy szar bejegyzés. De ilyen is van. Ha nem lenne,akkor csak gasztroblogok lennének!