Vasmacs

Csak feküdtem a földön - hát hol... -  miután kiolvastam az Apák könyvét. 15 éve nézegetem a polcon, és Vámos, de nem tudtam hozzá nyúlni, mert nyilván ezt jelenti, amikor az idő majd megoldja... Ezt a könyvet én vettem apámnak. Nehéz volt neki ajándékot venni, mert nagyon kritikus volt, persze sosem mondta, ha valami nem tetszett és mindennek örült, de csak a maga módján. Pont úgy, hogy tudtuk, hogy minek nem tudott éppen. Szóval azért vettem a könyvet, már nem is tudom mire, talán születésnapjára, mert.. hát a címe miatt. És ugyan fogalmam sem volt, hogy miről szól, és hol voltam még a Vámos rajongástól, egyszerűen jó volt megfogni. Ezt éreztem most, ahogy feküdtem a könyvvel, és még mondtam is, ahogy hanyatt fekve átöleltem, hogy csodálatos. Persze pont úgy, ahogyan ezer másik is  csodálatos könyv. És az jutott az eszembe, hogy egy könyvvel nem egyszerűen csak örömöt adhatunk, vagy néhány jó napot, hanem életet. Világnézetet. Világképet. Új idegkapcsolatokat. Szívet.  Mindent. Csomó könyvre nem emlékszem, max. a címére, hogy olvastam, vagy nem. De ami igazán érzésből írodott, az bennem maradt és én lettem onnantól kezdve. Szóval ez a könyv volt apám utolsó könyve, amit olvasott. Sosem olvasta ki....

Aztán az jutott valamelyik nap eszembe, hogy elvesztem és tudom is, hogy miért. A legnagyobb sztereotípia miatt, így le sem írom, csak amire jutottam, hogy nem éri meg rajongva, lángolva élni. Ettől mind elégünk. Ahogyan el is égtek, írók, költők, festők, zenészek, színészek, mélységekben és magasságokban emésztették fel magukat. Akik birodalmat és nyugalmat építettek, stabil alapokkal, tartózkodtak a kilengésektől. Mint egy arisztokrata család, hűvösen, távolról nézve a furcsa és izgalmas lángolókat. Így amíg az ÉRZÉS űzése, megfogása determinálja a saját magunk elégetését, ez adja a világ nem vibráló részének a fényt és életet. Hülye dolog ez, szív nélkül kéne élni. Persze sokkal unalmasabb lenne, mert amikor jó, akkor sokkal jobb :)

ps 1: Ha szív nélkül élnék, nem zavarna, hogy egyedül kell összeszednem a szomszéd régi albérlőjének az ajtóm mellé támasztott ablakának az atomjaira hullott darabjait, ami csak az én ajtómat torlaszolta el. Így egyedül ütöttem ki a maradék üveget kalapáccsal, csukott szemmel, nehogy megvakuljak a szilánkoktól. Ha nemcsak dugni akarnának velem, akkor mindezt, a férfiabbnál is férfibb munkát ma valaki örömmel összeütötte volna. De mivel negyvenbe kanyarodva már megtanultam úgy csinálni, mintha nekem sem lenne szívem, így nyilván én is benne vagyok abban, hogy most kurvára fáj a billentyű pötyögtetés, a rohadék szilánkoktól az ujjaimban. Nyilván az emancipált és felvilágosult agyam megtaníthatna szerelem nélkül szexelnem, de ez sajnos nekem nem megy. És miközben most egy csomó exem felnyerít a röhögéstől, hogy én nem is, végül mégis csak kiderül, hogy A, van szívem. B, mégis csak szerelemből tudok csak.

ps2: Arra jöttem rá, hogy én sokkal többet élek időben, mint egy átalgos alvásritmusú ember. Fél hatkor kelek, és éjfélkor alszom el, ami azt jelenti, hogy mondjuk azzal szemben, aki fél hétkor kel és fél tízkor fekszik, három órával többet alszom. Az egy héten hat nappal számolva 18 órával több ébren töltött idő, vagyis egy nap egy héten ébren,  na, hogy értsd te is. Ami egy hónapban négy hosszú plusz éber napot jelent, ami egy évben 48 plusz nap. Azaz az én évem 13 és fél hónap. Na. És még nem tudom, hogy alapvetően ez jó, vagy rossz hír nekem.

ps3: Asszem kitalálható, hogy nincsenek itt a gyerekek. Balatonon vannak, én meg dolgozom, így az esték a kurva gondolataimé. És még a könyvemet is kiolvastam...És még a Dextert is régen kinéztem. És még a f@szkivan.