Vasmacs

Farsang. Idén úgy alakult, hogy be tudtam menni, még ha csak hátul támasztottam a focikaput, akkor is. Andrisnak fontos, hogy ott legyünk, ahol valami szokatlan történik, a farsanggal meg amúgy is szívtunk már eleget...nehezen megy az átlényegülés. Szóval farsang és ez egy olyan megmozdulás, amiről hosszú fejezeteket lehetne írni, de elég legyen annyi, hogy következő életemben szociológus leszek.... vagy piszhológos. vagy mindkettő. Most is meg kellett fogalmaznom egyébként, hogy a tornatanárnő valamidíjat érdemelne, de minimum lottó ötöst, mert azaz energia, ami jön belőle, hát komolyan...egyedül felpörgetett 300 kiskölyköt, kb úgy, amikor érzem, hogy a fülemen folyik ki az energia, de ebben az állapotban max. egy órát bírok, mert lefáradok idegileg, nos ő nem.... Zene, tánc, cukorkadobálás... itt jegyzem meg, hogy csodálatos, mennyire látszik már most a gyerekeken, milyenek lesznek. Mert hogy a cukorkaelkapással, önfeledt csápolással és tolakodással nemcsak a gyerekeimnek volt baja, hanem nekem is mindig, mert valahogy olyan szánalmasnak éreztem magam mindig, amitől még szégyelltem is magam. Néztem Andrist, ahogy a tömeg szélén áll és próbál úgy csinálni, mintha nem érdekelné az egész, pedig majd meghal a rohadt cukrokért, de nem, ő nem lambadázik, ugrál, gyilkol egy picit sem. Pannát ilyenkor még sajnáltam és odamentem volna, hogy átgyalogoljak helyette 3 hello kittyn és két focistán, miközben jól elindítom, hogy a francért nem élvezi az össztáncot. Most már szerencsére megértem, hogy ők ilyenek, pont mint én, és majd megoldják magukban. Vagy nem, de minek várjam el, hogy olyanok legyenek, annak örüljenek, ami nekik nincs és nem olyan...

Na mindegy is, néztem a szülőgárdát, akinek 90 százaléka az otthon lévő anyukákból állt, akik nem a kistesó miatt dekkolnak feszt évek óta otthon. Ez persze komoly társadalmi esemény náluk, a kiöltözés alap, de idén a kemény mag beöltözött!! Ezen nehezen lendültem tovább, miután anyukon megláttam a bájos cicafarkat (pink!!) és cicafüleket, hogy végül egymással visongjanak és a telefonjaikat nyomkodják felváltva. Támasztottam a foci kaput és nehéz volt rendeznem az arcom, a tesitanár időközben beállt az intim szférámba klasszikus napló, síp és susi kombóban. Kicsit bosszankodtam, aztán rájöttem, hogy én álltam be az ő intim szférájába, hiszen a jelmezéhez tartozik a kapu, ahogy a síp és napló is, mert hát mindenki abból dolgozik, amije van (Bundi ejtőernyős volt:)) ).Így odébbálltam:) Néhány gyerekkel egyébként jól kibabráltak otthon, olyan jelmezek voltak, hogy nehéz volt fapofát tartani. Múmia, látszott, hogy órákig tekerték csóri kölyköt, aki nem látott ki a cuccból, aztán volt mexikói zenész nagy kalappal, kábé akkorával, hogy gyerek nem fért ki a dupla kapun. Aztán volt egy csomó, akiről fingom nem volt, hogy ki, és ilyenkor hálás szoktam lenni a gyerekeimnek, akik egyszerűen kerek perec kijelentik a hülye jelmezötletekre, hogy NEM. és kész! Hát ilyen egy suli farsang, jó, hogy vannak gyerekeim, mert különös kis szelete ez a világnak...