Vasmacs

Az én luxusom a hajnali csellengés. És ilyenkor olyan dolgokra jövök rá például, hogy ne olvassatok Oravecz Nórát, mert tömény baromság. Spiri dolgokat sem, mert az egész csak szókupac, jólhangzó maszlag és még szarabbul lesztek, persze csak akkor, ha éppen elég szarul vagytok ahhoz, hogy mástól várjátok a megoldást. És persze mástól várjátok, azért olvassátok, vagyis ezért olvasom én is, hogy szeressem magam, meg a belső békémet akkor találom meg, ha megtalálom magamban a mindentől független boldogságot. De baszki. Ehhez igazán ne kelljen már egy blogger, vagy mondjuk egy mauin élő lélekguru, ehhez én kellek. És nagyon hiányzom magamnak, erre akkor jöttem rá, amikor a zsuzskát kiraktam valamikor hajnal egykor és két mondat közepén elfelejtettem, hogy mit akartam mondani, egyszer meg már a mondat elején (de ezt betudom a fáradtságnak). Szóval hiányzik a Viki. Mert annyi hülyével vettem magam körül mostanában, próbálva beszívni mindenféle irányzatot, meg izmust, és a fényt, meg az igazságot, és persze normális emberekkel is körbe vagyok véve, akikre meg nem jut energiám és időm...de én végül végképp elvesztem közöttük... A jó hír viszont az, hogy itt vagyok. Valahol mélyen, kicsit értetlenül, hogy hogyan kevertem ezt az egész maszlagot, de vagyok. Oravecz Nóra, maui guru és napi facebook idézet nélkül is. Egyedül akarok lenni. Vagyis azokkal, akik számítanak rám, akik szeretnek, akiket szeretek. És sosem voltam magammal igazán, hát most én jövök... bocs mindenkitől.