Alapvetően nem vagyok félős. Minden sötét helyre simán besétálok, úgy élek itt hosszú évek óta, hogy még a ház háta mögötti rozzant pincébe is legyaloglok, akár az éjszaka közepén is. Sokszor nyitvafelejtem az ajtót is, mondjuk mostanában már nem. De ma valami van, mert nem merek a kanapéról sem felállni. A szemem sarkából mindig olyan, mintha mozogna valaki, én meg ugye el is hiszem, hogy vannak körülöttünk lelkek... ááá. Hosszú percek óta gondolkodom, hogy kit tudok iderángatni, hogy amikor már nem fogok félni, mondjuk fél óra múlva, akkor ne legyen annyira ciki... fájdalommentesen senkit... Szóval üzenem az összes bolyongó valaminek, hogy vagy húzzanak el, vagy ha segíteni akarnak, akkor szedjék össze magukat, de kurva gyorsan, mert elég szar az osztás mostanában...
ui: voltam a tv-ben, legalább 3 másodpercet. Pont olyan vagyok, mint egy kisfiú. Lehet, hogy az vagyok, csak nem vettem észre...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.