Ha az a fajta lennék, aki tiltakozik minden nyilvános megkülönböztetésen, cifra levelet írhatnék az Aldinak, akiket egyébként kifejezetten szeretek. De persze nem, még akkor sem, ha olyan egyértelmű üzenet, hogy a babatermékek a bolt végében vannak a kutya és macskakaja mellett. Cuki. Mondjuk emlékszem, hogy volt ilyen óránk a főiskolán, amikor a boltok elrendezését tanultuk (tanították), ritka unalmas volt, szóval lehet, hogy az Aldi teljes csapata szintén unta ezeket a botorságokat. És persze nincs babám sem, szóval mit izgulok. Lehet, hogy csak a belső önérzet, vagy a középkor csap oda. Mert lássuk be, hogy még negyven sem kell hozzá, hogy kiszorulj a lényegből. És ez már a második ilyen poszt, de mit csodálkozunk, még mindig a fülemben van, hogy maradjak otthon főzni.... Ha ezt üzeni a munkaerőpiac és ezt üzeni a társadalom is, ahol munkaerőnek használhatatlan vagy, nőnek egyre öregeb, anyának és feleségnek idegesítő, és persze szintén egyre öregeb.... Innen indulunk, a kutyák és a macskák mellől, és azt hiszem, oda is kerülünk végül...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.