Vasmacs

Teljes a létszám, a hóesés hazafújt mindenkit. Kivéve a szegény, sanyarú sorsú kiskorúakat. Egyébként talán mostanra pihentük ki az ünnepeket, még munka se nagyon van, legalább is nekem, szóval most a kreatívitás csapongó vájataiban keringek. Csak annyit mondok, hogy könyv. És nagyon nehéz könyvet írni, elkezdtem és basszus nem arról szól, amiről akartam! Miközben írok, folyamatosan azon gondolkodom, hogy másnak is olyan középszerű lesz-é, mint nekem, és hogy minden író ilyen gyökér gondolatokkal küzd-e, miközben bontja a szálakat.

Gyerekek nőnek. P. pénteken felvételizik, úgy döntöttem, nem izgulok érte, mert megoldja. Mint mindent. Olyan, mint Gy., valahogy ő is mindig, mindent megold. Sokszor eszembe jut, hogy ezek ketten megoldanák a világbékét, az éhezést és a kiapadhatatlan energiaforrást, csak állítsák rá őket az ügyre. Ehhez képest mi A-val az érzelmeink után ugrálunk, folyton valamilyen hülye dolog miatt aggódva.

A. egészen szépen olvas már és ír is. Igaz, az utóbbira az egészen szép költői túlzás. Ilyenek még becsúsznak, hogy múmija, meg boldog kar------- ácsonyt, de belefér a cukisági faktorba. Szórakoztató gyerek, még ha energiavámpír, akkor is.

A Jézuska hozott nekem egy csodás fényképezőgépet, ami sokkal okosabb, mint én, így véletlenül is tudok jó képeket csinálni. Tegnap véletlenül kicsit meghempergettem a hóban, ami miatt csak azért nem tudtam sokáig aggódni, mert azt hittem, hogy én magam is elpatkolok, egész este majd szétesett a fejem az agyrázkódástól. Még jó, hogy kucsmába estem el... Mára már csak a hátam fáj piszkosul. Tegnap Gy. csinált rólam egy képet, ami pont olyan lett, mint tavaly ilyenkor a Mátrában, csak most a Normafánál. De tényleg dettó ugyan az. Néztem a képet és hihetetlen, hogy mennyi minden történt a két kép között, kívülről pedig nem is látszik... Jó lenne megírni, de nem sok ember állna velem szóba utána. Eszembe is jutott, hogy az őszinte íróknak bitztos egy barátjuk sincs.

Az uni ugye a tágul, meg a tüdőm is. A hétvégébe belepréseltünk két korit, egy szánkózást, szóval megmozgattam tespedő testemet. Hétvégén Galyatető, utána Bécs. Egészen cosmopolitan leszek.  

Egyébként negyedik éve írom a vasmacsot, igaz, mostanában csökkenő lelkesedéssel. Pedig biztosan jó kis krónika lesz majd később. Már amennyit ki lehet belőle bogozni, de amit nem, talán jobb is... Ez pedig egy új év. Minden szempontból. A tavalyit meg felejtsük el...