A babaarcú killer teljesen váratlanul megvédte magát. Erre az oviban nem nagyon volt példa, inkább elbújt sírni, de alapvetően tűrte a molesztálásokat, mert a lényeg mindig az volt, hogy ő bent, közösségben jó. Volt olyan, hogy valaki orron nyomta napközben és akkor kezdett csak sírni, amikor meglátott délután. Most új szelek fújnak, talán érzi, hogy a szochálóba bele kell helyezkednie, az indokolatlan agresszióra egy harapással reagált (véres harapással...kutyaharapás... szőrivel... ). A napi pirospont ezért feketébe fordult, ami akkora lelki törést jelentett Bundinak, hogy egész délután bőgött. Egyébként teljesen megértem, nem is a fekete pont itt a baj, hanem az, hogy érezte, disznókkal fetrengett a sárban, amikor ő érzi magáról, hogy nem olyan. Azóta újra béke van bent, de már látni, hogy nemcsak tolakodni tanult meg angyali fejjel, de az alfa hím dolgok is előjönnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.