A kisgyerekes, lakásba szorult állapot okozta filmnézés, mint a szórakozás egyik pillére két sorozatélménnyel gazdagított. Dexter. Nem lövöm le a végét, de aztaleborult... Most akkor mi lesz?? Másik a Boardwalk Empire, amit néha úgy nézek, mintha gyerek lennék és felnőtt film előtt ülnék, de az azért megnyugtat, hogy Gy. is hasonlóan veszti el a fonalat részről részre. Valami perverz vonzódást érzek mégis az egész iránt, így lebillenő szemhéjakkal lesünk erősen.
Egyébként változik a világ, az egy dolog, hogy híradót kb. kétszer láttam az elmúlt két hónapban, mondjuk nem sokról maradtam le, de hogy minden, de tényleg minden a gyerekek körül forog... Elképzelem apám feje milyen lett volna 30 éve, ha a munkából hazaesve nem ő nyújthatta volna ki egy kicsit magát a saját könyve, saját újsága, saját híradója előtt... Valahogy nagyobb tisztelet volt a felnőttek körül, most meg mindenki csodálkozik, hogy a gyerekek egy fogpiszkálót képtelenek odébb tenni, felnőttként meg életképtelenek. De tényleg. Mitől ne lennének, amikor 24 órában mi fújjuk a buborékot körülöttük. Uff...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.