Vasmacs

Sokszor sajnálom szegény gyerekeimet, elő kellene húznom magamból azt az anyát, akire egyébként szükségük lenne. Az anyaságnak egy része ugyanis hiányzik belőlem, erre akkor jöttem rá, amikor Panna kezéből kitéptem az újraolvasott lányregényét és elolvastam, hogy képben legyek. Kamasz regény. Tele menővel, meg hűűű-vel, de alapvetően megértem a rajongást, én is ilyen kamasz voltam és tényleg megint 15-nek éreztem magam. De önkritikát is kell gyakorolnom, mert még nagyon sok mindenben önző vagyok és nem engedek a saját dolgaimból. Nem adtam fel mindent és csomó álmom van, ez a könyv pedig csöpög attól a bizonyára normális családi képtől, amiben a lány körül kimerevedik és megszűnik a felnőttek élete.

Erre akkor jöttem rá, amikor a legutólsó buli után nagyon másnaposan feküdtem, mozdulatlanul, nehogy belémvágjon az agyfájás. Az úgy volt, hogy egész szünetben könyörögtem Pannának, hogy szervezzen valamit a barátaival. Hívja el őket hozzánk, vagy bármi, de neem. Ő jól el van. Vagy elvan. Tegyük hozzá azt is, hogy az utóbbi szilvesztereinket direkt köréjük, mármint a gyerekek köré rendezzük, hogy velünk legyenek. Szilveszter előtt viszont el szoktunk menni egyet elhajlani, amit mondjuk pont 31-ig pihenünk, így nincs is mehetnékünk akkor. Mindegy. Szóval Pannát mikor máskor, mint az előszilveszter másnapján reggel várta a barátnője, aki vette a fáradtságot, hogy felkeresse a lányomat. Már majdnem világosodott, amikor a buli után hazaértünk, cseppet sem családanya és apa állapotban, de nagyon vidáman. Sajnos, amikor letoltam a gatyám a zsebemből kiömlött az apró, a zajra pedig felébred Bundi, és beszélgetni akart, hanyatt fekve az ágyban, kezén két maci bábbal. Elkapott a röhögőgörcs, ez a nem kevés pálinkának is köszönhető volt, és egyébként nagyon drukkoltam, hogy visszaaludjon és ne kelljen belemennem mélyebb beszélgetésbe, mert akkor lebukok. Reggel aztán Panna ébresztett, hogy akkor vigyem át a barátnőjéhez, de én hárítottam, mert Gy. amúgy is jobban bírja a másnapot. Fél óra múlva kaptam egy sms-t, hogy 4-ig ott marasztalták a barátnőjéék és majd hazahozzák. Mivel ez pont egy igen SZuperanyus család, csak annyit kérdeztem szigorúan fejmozgás nélkül a hazakullogó Gy-től, hogy rálehelt-e anyura, azért szánták meg a lányunka.

Itthon kéne ücsörögnöm, várnom, hogy hazajönnek, minden agyament kamaszdolgot komolyan veszek majd, és minden kisterroristás dolgot kiengedek az ablakon, a hatéves diktátort lecsillapítva.

Ezt a bejegyzést, hiába fél 10 van, kettő mondatonként megszakította valaki, mondjuk ebbe anyám is benne van, de mindegy. Lejöttünk a gyerekekkel két napra a Balcsira, hagyjuk, hogy Gy. kiszellőztesse a füleit és önkritikát gyakorlok éppen. Egyszer majd felnövök hozzájuk. Tényleg. Bár azt hiszem, Panna mindig is visszafogottabb lesz, mint én. Talán majd nagymamának lenyugodott leszek...