Vasmacs

Gy. legbámulatosabb tulajdonsága: az elalvás előtti elalvás. Szerencsére továbbörökítette, nem, nem Andrisra, hanem Pannára. Amikor kérdeztem, hogy ezt mégis, hogyan lehet, szerényen csak annyit mondott, hogy nem bízza a véletlenre, semmi nem történik így hirtelen. Nos, igen, nem…

Ezt meg magamnak, mert megérdemlem...  

Pannának, mert megtaláltam...  

Szeretem az értehetetlen, látszólag összefüggéstelen szövegű dalokat és verseket. Prózában is, ha én írok valami hasonlót, Gy. mindig felvont szemöldökkel mondja, hogy ő ezt nem érti, én meg nagyvonalúan tovább lépek, nem baj, mondom hangosan, én sem, mondom magamban. De pont…

Igen, ezzel a nyári időszakkal az a baj, hogy baromira nincs lendületem a gép előtt ülni, a kertben pedig mindent lehet, csak dolgozni nem. Egyébkét a gyerekeim pontosan így vannak a tanulással és az ovival, mutatóba járnak csak be, így gyakorlatilag percekre van időm leülni a gép…

Annyira gyönyörűen zongorázik a szomszéd gyerek... ngy év alatt olyan szintre jutott, mintha cd-ről menne. Régen rácsuktam az ablakot, most kinyitom...

Mert mindig csak nyígek és panaszkodok, ugye. Ugye. Le kell jegyeznem tehát, hogy a pénteki állatkertezés, melynek következtében a harmadik óra után akár élő dínókat is mutogathattak volna, cseppet sem hatott volna meg, szóval Panna köré szerveződött. Hatod magával ugyanis…

Az van, hogy ugyan az a fodrászunk a Kálmán Olgával és a Bánóval (tényleg). Most az utóbbira hasonlít a hajam...

Igazán tanulságos volt a hétvége, ami leginkább egy túlélőtúrához hasonlított. Mármint túlélő túra volt, miket is beszélek. Mint kiderült, Gy-nek halvány gőze sem volt a potnos programról, helyről és a barlangtúrák pontos tervéről, így szobat 11-kor…